Bahau Hulu, East Kalimantan, Indonesia Bahau Hulu, East Kalimantan, Indonesia Kakaban Island, East Kalimantan, Indonesia Sangalaki Island, East Kalimantan, Indonesia Derawan Island, East Kalimantan, Indonesia Derawan Island, East Kalimantan, Indonesia Kota Kinabalu, Sabah, Malaysia Bahau River, East Kalimantan, Indonesia Bahau Hulu, East Kalimantan, Indonesia Krayan Hulu, East Kalimantan, Indonesia Derawan Island, East Kalimantan, Indonesia Derawan Island, East Kalimantan, Indonesia Derawan Island, East Kalimantan, Indonesia Tarakan, East Kalimantan, Indonesia Kota Kinabalu, Sabah, Malaysia Manukan Island, Sabah, Malaysia Kayan River, East Kalimantan, Indonesia Kayan River, East Kalimantan, Indonesia

2011. április 18., hétfő

Ujra itthon (Budapest)

Egy nap hijan egy honapig voltunk tavol, es eloszor csak tegnap Hongkongban olvastunk hireket mert volt wifi es sok ido a szobankban. A cimlapon ugyanaz, mint amikor elindultunk: szivargo japan eromu, csokkeno nepszerusegu Orban, nyugdijkerdes, tunteto tuzoltok, libiai raketak, 200 folotti frank, termeszeti katasztrofak mindenfele a vilag mas reszein, es Vilmos herceg keszulodo eskuvoje.

Ferihegyen meg mindig nincs epkezlab tomegkozlekedesi alternativa (mondjuk a Hongkongi 23 perces Airport Expresshez hasonlo), csak meregdraga taxi es pesti dugoban araszolas, itt-ott szirena.

a legszebb allapotu nadragomon, amiben repultem is, piocaktol szarmazo halvany verfoltokat talaltam

Mar a taxiban kattog az ember agya, mi lehet a munkaban, mit kell elintezni, befizetni, ami az elmult honapban elmaradt, kit kell felhivni. Otthon levelek kotege. Pedig ezek nelkul is hogy megvoltunk.

Itthon kitavaszodott, minden zold lett, Helsinkiben elolvadt a ho, bar a Finn-obol partjan meg jegtablak usztak. Fura volt az ut, Hongkongban ejfelkor koromsotetben indultunk, Sziberia folott majdnem vegig vilagos volt, majd Helsinkiben napkeltere erkeztunk.

Idehaza szep rendet hagytunk, de a huto tok ures volt, ugyhogy rendeltunk 2 pizzat. A hatizsakokbol mindent kiramoltunk, a ruhak mennek a mosogepbe ugy ahogy vannak. Van amelyiket meg mindig nem sikerult teljesen megszaritani az orokosen paradus eghajlaton, van amelyik meg fustszagu volt az egesz ejszakas vaddisznohus-fustolestol, a furdolepedo meg sos volt, a legszebb allapotu nadragomon, amiben repultem is, piocaktol szarmazo halvany verfoltokat talaltam, halozsakjainkba pedig valamelyik faluban bedbugok koltoztek. Nehany ruhaval kevesebben vannak: tobb par turazoknit nem tartottunk erdemesnek a tovabbcipelesre, a high tech sapkam valahol elmaradt, a turanadragom feneken kimoshatatlan foltok es egy szakadas. Johetnek a vasalt ingek, pucolt cipok es elegans taskak.

Lassan minden a helyere kerul ujra. Marad egy koteg eletreszolo emlek, nehany ezt tavolrol kozelito foto, ket faragott borneoi bennszulott maszk, 2 rud bambuszba csomagolt so long bawani vendeglatonktol, egy kis talalt kagylohej Kakaban feher homokjabol, a gibbonok reggeli hangjateka mp3ban rogzitve, es nehany illatos gaharu fadarab, amiert az arabok es kinaiak vagyonokat fizetnek, pedig csak par napot kell erte gyalogolni a borneoi oserdoben es "ott hever az ember laba elott".

2011. április 17., vasárnap

Utunk vegen (Hongkong)

Utolso perceinket toltjuk Hongkongban. Csak hogy ujra emlekeztessenek ra, hogy hova is utaztunk, a valtozatossag kedveert ma is nyakon ontottek minket egy jokora esovel.

Szuper jo a varos, az egyik legjobb benne, hogy pl delelott be tudtunk csekkolni az ejfeli jaratunkra, a belvarosban, es a cuccokat egy gyorsvonat vitte ki a repterre, amivel nemreg mi is kovettuk oket.

Igy ma meg kenyelmesen tehettunk egy kirandulast, csakhogy az esokabatokat is feladtuk...

Sebaj, vizesen, mintha fejest ugrottunk volna a Victoria Harbour vizebe, homart ettunk egy halaszfaluban (mert ilyenek is vannak a nagy Hongkongban). A 28 fokban egyebkent nem volt olyan gaz elazni, de tenyleg total ronggya aztunk (ujra), olyan hirtelen es akkora erovel jott az eso.

Ugy tudjuk Helsinkiben 2 fok lesz amikor hajnalban arra jarunk, meg jo hogy csak ablakon at nezzuk ezt. Idefele meg ho volt. A finnek hokomfortja egyebkent kicsit mas mint a megszokott, amit a gepen is erezni (foleg szegeny Adrinak, idefele is lefagyasztottak).

Hetfo reggel mar Bp-en leszunk, ennyi volt az idei, eddigi legkalandosabb utazasunk.

2011. április 16., szombat

Utolso nap Borneon (Malajzia)

Delutan megyunk Hongkongba atrepulve az egesz Del-Kinai-tengert. Igen, ez azt jelenti, hogy sikerult kijutni Indoneziabol, es ujra Kota Kinabaluban vagyunk, Sabah fovarosaban.

Amikor megerkeztunk, itt megint esett, eppugy, mint egy honappal ezelott. Aztan estere kiderult, es gyonyoru naplementevel bucsuzott Borneo.

A teljes vasarnapot Hongkongban toltjuk es hetfon utazunk haza.

2011. április 14., csütörtök

Nunukan (Indonezia)

Igen, meg mindig Indonezia, pedig mar Malajziaban kellene lennunk. Az tortent ugyanis, hogy ma nem ment az a bizonyos komp, igy egyelore itt ragadtunk...

Mar egy hete kerdezoskodtem a komprol, meg mielott elmentunk Derawanra, hogy tudjuk, hogyan idozitsuk a visszautunkat, mert itt parszaz kilometerre olykor mar napokat kell raszanni. Akkor azt mondtak, neha nem jo a motor, igy Derawanrol telefonaljak majd elore. Aztan ugy dontottunk, hogy nem bizunk az ilyesmiben es egy nappal elobb visszajottunk Tarakanba, hogyha nem tudnak megnyugtato valaszt adni, akkor inkabb egy nappal elobb megyunk Malajziaba, barmilyen lepattant hely is az a Tawau.

Ugyhogy kenyelmesen besetaltunk a jegyirodaba. Mivel Indonezianak ezen a fertalyan effektive senki se kommunikal angolul (es mas europai nyelven se), nem nagyon ertettuk mit mondanak, de a jegyet igen hatarozottan kiallitottak (es tettek el az arat). Ez a komp ma reggel 10-kor ment volna...

Hat nem ment. Tegnap este kopogtak a szallodai szobank ajtajan. Teljesen veletlenul voltunk otthon abban az idopontban. Adri nem erezte jol magat, igy visszamentunk par orara a szobankba. Harman alltak az ajtoban: a recepcios fiu, aki tudott par szot angolul, egy lihego fiu a hajotarsasag polojaban es egy harmadik, aki meg csak ugy veluk volt. Valahogy elmondtak, hogy Mister, nem megy holnap a komp, mert nem mukodik a motor. (Rejtely, hogy talaltak meg minket egy 180 ezres varosban, ugy, hogy a jegyhez csak a nevunket kertek el.) Szepen elkertek a jegyet es visszaadtak az arat.

Kiagyaltunk egy masik megoldast, hogy egy varossal kozelebb megyunk a hatarhoz, Nunukanba (ahova az infok szerint sok komp megy), es onnan mar egeszen kozel lesz Tawau (ahova szinten sok komp megy).

Nunukanig minden ok is volt, amikor megvettuk a jegyet, egyeztettuk, hogy 2-kor tovabb is tudunk majd menni. Utkozben egyszer leallt a motor, egyebkent sima ut volt.

Nunukanban aztan kiderult, hogy se 2-kor, se maskor nem megy ma mar hajo Tawauba, mert nincs eleg utas. Hiaba mondtuk, hogy mi mar ketten vagyunk. Holnap reggel, Mister!

Holnap fel 2-kor van repulojegyunk Tawaubol, ugyhogy oszinten remelem, ezuttal megbizhatoak a hirek. Jegyet mindenesetre meg nem tudtunk venni, utasok hianyaban a jegyarus is mar delelott hazament. Innen Tawau egyebkent mar csak 1 ora hajout.

Mas tema. Tenyleg lehetnenek szarvasok a Varosligetben, ui tegnap a tarakani mangrove parkban egy rakat nagyorru majmot lattunk :) Plusz extranak makakokat, folottuk korozo feherfeju es hasu sasokat, valami feher vizimadarakat, jegmadarakat (kingfisher) es a labas halat, ami egy evolucios osszekoto kapocs.

2011. április 12., kedd

Derawan Island (Indonezia)

Valojaban ujra Tarakanban vagyunk, de ez most lenyegtelen. Igazabol egesz indonez kalimantani kalandozasaink soran csak itt talaltunk internetet (es Long Bawanban, ahol megerkezesunkkor mar 6 napja duborgott a net). Ezert eloszoris elnezest a ritkas blogolasert es foleg a megvalaszolatlan megjegyzesekert. Europabol ezt nehez elhinni. En szemely szerint orulok annak, hogy a vilagnak meg vannak ilyen eldugott zugai, es annak meg plane, hogy mi erre rabukkantunk.

Az elmult napokat egy masik lenyugozo helyen toltottuk, de ez masert volt lenyugozo. Long Bawanbol egy amerikai Cessna-pilota kozbenjarasaval sikerult kijutni Borneo belsejebol. A legszebb repules volt eddigi eletem soran. Long Bawan 1000m folott fekszik, hegyekkel korbeveve, amit teljesen beborit meg az erintetlen esoerdo. Egy oraig tartott kirepulni, es az ut nagy resze egybefuggo erdo folott visz, amit csak folyok es elvetve kisebb falvak szakitanak meg. Vegig ratapadtam a kis Cessna ablakara, ami csak parszaz meterrel az erdo folott repult. Jo erzes volt ezt latni. Mi egyebkent ezt az egybefuggo tropusi lombkoronat brokkolinak hivjuk, mert fontrol olyan, mint egy hatalmas burjanzo brokkoli.

Rossz volt elhagyni ezt a szepseget es nagyon boldogok voltunk, hogy sikerult olyan kozel kerulnunk hozza, es olyan intenziven atelni, amennyire ezt a 21. szazadban csak lehet. Nem volt olcso, de az utolso fillert is megerte. Borneo a vilag egyik utolso tudeje, de erre a favagok is rajottek mar es egyes infok szerint ma a vilag tropusi fakitermelesenek fele Borneorol szarmazik. Ha ebben az utemben folytatodik, 20 ev mulva semmi se marad belole, senki nem ebred tobbe reggelente gibbonok owazasara.

Az erdo utan 2 napos speedboat es minibusz kombinacioval a termeszet egy masik gyonyorusegere utaztunk: Derawan Islandre.

Derawan es meg vagy 30 lakatlan szigettarsa Kalimantan keletei partjainal vannak a Celebesz-tengeren, egy oranyira motorcsonakkal, az un korallharomszog kozepeben. Hihetetlen az, ami itt van. Derawanon van egy almos kis falucska, amit foleg kereskedo Bajau nepek laknak, akik allitolag a Fulop-szigetekrol szarmaznak. Es a sziget kb ekkora is: egy kis falunyi, elso este kevesebb mint egy ora alatt setaltuk korbe (extra komotosan).

A sziget korul korallzatony van, ahol hemzsegnek a teknosok (az a meteres fajta)! Megszamlalhatatlanul sokkal talalkoztunk, es annyira bekeben elnek veluk az emberek, hogy a colopokon tengerre epult hazak kozott is kenyelmesen uszkalgatnak. (Mi is egy ilyen hazban laktunk 4 napig. Reggel kisetaltunk a steg vegere es teknosoket nezegettunk. Es kagylokat szedegettunk az apaly utan - hatalmasakat. A faluban egyebkent halmokban all a korall es a hatalmas kagylo, amiket csak ugy kidob ezeknek az embereknek a tenger.)

Tegnap esti setankkor fura nyomokat talaltunk a homokban es kovettuk a zseblampankkal. Vegul megalaltuk: egy teknos maszott ki a partra es eppen rajtakaptuk, ahogy godrot asott a tojasainak! Fenykepet sajnos nem keszitettem errol a lenyugozo pillanatrol, mert nem akartam megzavarni, de vagy egy oran keresztul nezegettuk.

Derawan mellett meg 2 kozeli szigetet is meglatogattunk (kozeli? tovabbi 2 oranyi, a Celebesz-tengeren repeszto motorcsonakutra). Kakabant es Sangalakit. Kakabanon van egy to a sziget belsejeben, ahol nyuzsognek a meduzak - de ezek nem csipnek, igy siman lehet uszkalni kozottuk, Sangalakin pedig mukodik egy teknosrezervatum, ahol a kis teknocoket segitik a tengerbe jutni. Mindket sziget korul gyonyoru korall rengeteg hallal es Sangalakin tobb meteres ordograjakkal - utobbit mi sajnos nem lattunk, amit igazan sajnaltunk, de nemileg karpotolt erte tegnap este a steg mellett 'nekunk' jatszadozo raja, igaz ez 'csak' olyan meteres kisoccsuk volt.

Turistak? Nem nagyon jonnek ide, mindenki a szomszedba megy Malajziaba vagy Balira. Az o bajuk. Mi osszesen 5 feherrel talalkoztunk a 4 nap alatt - pedig elkerulni nem nagyon tudtak :) De ez is eppen otszor annyi, mint amennyit ezidaig osszesen lattunk Kalimantanban (indonez Borneoban). Talan mert nehezkes idejutni? Nekunk 5 napig tart hazajutni Budapestre...

Hat ezt a csodat is szornyen nehez itthagyni. Ha legalabb biztosak lehetnenk abban, hogy ezek a kincsek ugyanebben a formaban megvarnak, mire egyszer visszaterunk...

Most lenyegeben utunk vegen itt ulunk egy netkavezoban Tarakanban, ami valamikor egy tavoli vadregenyes varosnak tunt Indonezia egyik eldugott sarkaban, most viszont a civilizacio elso kapujanak. Tarakan is tartogat meg meglepeteseket: a kozponttol 200 meterre van egy mangrove park, ahol egyebek kozott a csak Borneon elo nagyorru majmok rohangalnak. Ez olyan, mintha a Varosligetben meg szarvasokat lehetne latni. Kivettunk itt egy szep szobat 2 ejszakara, aztan megyunk vissza Malajziaba.

Var meg nehany 'egzotikus' varos hazafele: Tawau (amit Malajzia leghatso kapujanak hivtam korabban), Kota Kinabalu (ahol elso tropusi elmenyeinket szereztuk a kis Manukan szigeten) es Hongkong. Igazabol meg nem biztos, hogy hazaerunk, ui nem kaptunk megnyugtato valaszt arra, hogy csutortokon menni fog-e a komp Tawauba. Annyit tudni, hogy 'talan'...

Long Layu - Long Bawan (Indonezia)

Long Layu-ban, ahol az elso ejszakat toltottuk az erdo utan, meglepoen sokan beszeltek angolul. Nem nagyon ertettuk mire fol, mert nevetgelve mondtak, hogy az utobbi idoben osszesen 2 turista jart naluk (mi ketten :))
Ez a falu is, mint a tobbi, ami tetszik nekunk, otthoni szemmel `fejletlen`. Ez azt jelenti, hogy mindenki boldog, az emberek atjarnak a szomszedba beszelgetni, a gyerekek mind egyutt rohangalnak, jatszanak egymassal. A 600 fos telepulesen van 3 focipalya, 1 roplabdapalya, mind tele gyerekkel. A ferfiak kozosen nyirjak a fuvet a hazak korul. Az aprosagok, akik meg kicsik a csapatjatekokhoz, osszegyujtottek a fuvet es kupacokban elegettek. Aztan lementek a folyohoz furdeni, naplementekor pedig haza vacsorazni. Internet, mobilhalozat nincs, TV is csak nehany hazban.
Annyira jo volt ott ulni a haz elott, es nezni mindezt, hatterben a gyonyoru hegyekkel, rajtuk pedig (ahogyan mi hivtuk vegig a fodrozodo, sotetzold erdot) a brokkolikat!!
Egyszercsak bevillant a Dorsum meg a hataridos kereskedes...gyorsan elhessegettem a gondolatot es ismet kisimitottam az idegszalaimat :)

Reggel elvileg 10-kor indult a gepunk. Azt hittem csak kisetalunk a fure es a pilotaktol megvesszuk a jegyeket. Hat jol pofara estem, mit is kepzeltem en magamrol! :) 8-kor mar surgettek minket, hogy menjunk ki a repterre = a mezo kozepen allo maganyos hazikoba. Megvettuk az utolso 2 jegyet, es szigoruan lemazsaltak minket. A taskak nem lehettek tobbek, mint 10kg (ezert hagytuk a fele cuccunk Tanjung Selor-ban), az emberek pedig 70kg. Utobbin aggodtunk kicsit, de remenykedtunk, hogy atlagolnak minket es jok leszunk. Jok voltunk :) Ezutan mar csak a gepnek kellett volna megerkeznie. 10utan meg semmi. 11 utan meg mindig semmi. 12 utan sem... aztan csak megjott. Szerencsenk volt, mert a pilota egyedul erkezett es mikor Tamasnal meglatta a fenykepezogepet, meginvitalta maga melle :)
Sajnos csak 20 percet repultunk, de mindkettonket lenyugozte ez az egesz. Baromi jo dolga van ezeknek a pilotaknak: meseszep tajon ropkodnek egyik falubol a masikba, neha a harmadikbol a negyedikbe, illetve mindezeket varialva. GT, azt hiszem megvan az alommelo :)

Szerencsetlensegunkre Tarakan-ba mar nem volt hely, ezert Long Bawan-ban kell dekkolnunk 2 napot. Hat ezzel jol megszivtuk. Ez egy viszonylag nagy telepules, ezek nekunk nagyon nem jonnek be. Az egyetlen angolul beszelonel toltjuk ezt a 2 napot + mivel o itt a fo programszervezo, probaljuk ertelmesen kihasznalni az idejet/idonket. Elmentunk egy soleparloba, ami azert erdekes, mert itt a hegyekben nincs tenger + egy vizeseshez. O mindezeket ugy allitotta be, mint a vilag legfatasztikusabb dolgait, de mi mindkettot vegigszendvedtuk, mint egy rossz osztalykirandulast (a sos cucc hattersztorija amugy erdekes) .

Reggel elhuzunk innen, remenyeink szerint egy jo kis csendes szigetre, ahol orias teknosok es manta rajak uszkalnak es koltenek :) Kar, hogy az ut oda is 2 nap. Lassan indulnunk kell haza :(

Dzsungelnaplo - 6.nap

Ma nagyon koran keltunk es indultunk. Mindenki igen izgatott :) Tovabb ereszkedunk a hegyrol, egyre inkabb olyan az erdo, mint otthon. Aztan atvaltott suru, kaves aljnovenyzeture, majd megjelentek a pafranyok is, pont mint idefele.
Kesobb valami olyan durva, mocsaras, lapos, sotet tozegerdobe ertunk, hogy minden lepesnel azt vartuk, a kovetkezo bokor mogott megpillantjuk Shrek hazat.

Ahogy tavolodtunk az erdotol, teljesen mas arcat mutatta. Innen megint bamulatosan gyonyoru!

Mintha vegig valami hig trutyiban mentunk volna, mikozben az aljnovenyzet mindezt kitakarta, a fak pedig rosszat sejtetoen folenk borultak.

De aztan ennek is vege lett es ismet elkezdtunk hegynek folfele menni. Latszott, hogy kozel vagyunk mivel sok ciponyomot, sot nehany embert is lattunk. Azt hittuk lassan elobujnak a hazak is. De nem. Sot, a sok ember miatt iszonyat nehez volt felfele kapaszkodni, mert a saros dagonyat mindenki csak nehezebbre jarta. Az osveny felfele nagyon keskeny volt, konnyen le lehetett csuszni a hegyoldalba. Tobbszor meg kellett allni pihenni es kezdett remenytelennek tunni a 3-as megerkezes. A fiuk termeszetesen ehesek is voltak, mert ma csak reggelit ettunk. Egyetlen dolog ami erot adott, hogy hatha latunk orchideat. Elvileg ezen a reszen soknak kell lennie. A fiuk azt mondtak nem igen fogjuk eszrevenni, mivel magasan vannak a fakon. Ettol fuggetlenul nehanyszor mi azt gondoltuk, hogy lattunk :) (csak sajnos nem viragoztak)

Vegul kiertunk egy szeles folyopartra, ahonnan kis csonakkal mentunk tovabb.Vege... nem kell tobbet gyalogolni. Orultunk a napnak, ami a fejunkre tuzott, mert 6 napig nem lattunk belole csak arnyakat, en ugyanakkor szomoru is voltam, hogy befejezodott ez az egesz.

Ahogy tavolodtunk az erdotol, teljesen mas arcat mutatta. Innen megint bamulatosan gyonyoru, belulrol pedig iszonyatosan nehez :)
Egy csaladnal toltjuk az ejszakat a vezetoinkkel egyutt. Holnap reggel ok ugyanezen az uton visszaindulnak Apau Ping-be, mi pedig egy 6 szemelyes geppel atrepulunk Long Bawan-ba, s ha minden jol sikerul, akkor egybol tovabb Tarakan-ba.
Szamunkra az erdonek egy idore vege :(